Lóháton Somogyországban A Rinya–Dráva vidékén

Lóháton Somogyországban A Rinya–Dráva vidékén

Aligha kétséges, hogy Somogy megye egyik legvadregényesebb vidékén jártunk lóháton azon a túrán, amelyet a Salgó Tour Turisztikai Nonprofit Kft. szervezésében és az Equus Tour Turisztikai Nonprofit Kft. koordinálásában szerveztek külföldi és hazai újságírók számára. Élményszerűen mutatták be a vidéki lovas turizmus nyújtotta lehetőségeket, illetve ehhez kapcsolódva a helyi turisztikai látványosságokat és gasztronómiai különlegességeket. Minderre a lehetőséget egy, a lovas turisztikai szolgáltatások fejlesztésére irányuló EU-s projekt teremtette meg. Ennek célja a magyarországi LEADER illetékességi területeken a térségek közötti együttműködés keretében elősegíteni, felmérni és bemutatni a lovas turisztikai lehetőségeket. Ezzel is fémjelezni egy-egy vidék LEADER közösségének a lovas turizmussal teljessé váló kínálatát és lehetőségeit. Nem titkolt cél volt, hogy mindezt élményt adva tegyék, a „lóra” mintegy felfűzve a vidék látványosságait és szolgáltatásait. Október elején a Rinya–Dráva Leeder Egyesület területét járták be a sajtó munkatársai. Aki megfelelő lovas tudással rendelkezett, az nyeregben, a többiek pedig lovas kocsin vehetek részt a nem mindennapi kalandban.
A túra induló állomása Marcali közelében Kelevíz község volt, ahol Késmárki Sándor lipicai félvér fogatával, valamint Lóska János kisbéri fajtájú lovaival indultunk neki a vadregényes Somogyország felderítésének. Persze, mint minden lovastúránál, az első nap nemcsak a lovaglásról szólt, hanem a különböző országokból és különböző sajtótermékeknél dolgozó vegyes csapatnak össze is kellett melegednie. No, ez gyorsan megtörtént, így aztán maradéktalanul a gyönyörű őszi tájnak szentelhettük a figyelmünket. Ebben persze nem kis részük volt a lovainknak, amelyek kellő temperamentummal megáldva ugyan, de nagyon készségesen engedelmeskedtek a kéréseinknek. Jómagam a hatalmas termetű, de igen béketűrő Síva nyergébe kapaszkodtam fel, és pár perc alatt jó barátságot kötöttünk egymással. A „gentleman’s agreement” pedig végig meg is maradt köztünk. Márpedig aki ismeri a lovas túrázás csínját-bínját, az jól tudja, hogy az élmény egyik forrása maga a ló. Bármilyen szép is lehet a táj, ha ló és a lovas közt nincs összhang, a veszekedés elronthatja a túra élményét. Aztán – folytatva egy jó lovas túra receptjét – végy egy tapasztalt vezetőt… Nos, nekünk mindjárt kettő is akadt. Lóska János, aki maga is nyeregbe kerekedett, ahogyan ezt már több mint 30 éve teszi, valamint Nyemcsok Tamás, aki természetvédelmi őr a környéken, ám korábban rengeteg lovas túrát vezetett már ezen a vidéken. A kisujjában vannak a lóval jól bejárható útvonalak. Így aztán hamarosan bele is vesztünk a környék vízfolyásokban bővelkedő erdeibe, melyeket több helyen egy-egy tágas és hosszú vágtára hívogató mező szakított meg. Örömmel használtuk ki a lehetőséget. Mikor egy vonalban vágtázik hat kiváló ló, a sebesség pedig könnyet csal az ember szemébe, kell-e ennél szebb élmény egy lovasembernek? Aligha… Jómagam kövesebb-kavicsos vidékről érkezve némi irigységgel láttam, hogy Somogyország ezen vidékén kiváló, löszös-homokos a talaj, mindez az előző napok 50 mm esője ellenére is nagyon kellemes viszonyokat teremt a lovagláshoz. Az erdei utakon nyíló hosszú „léneák” pedig már megintcsak egy kellemes galoppra invitáltak bennünket. Már nem is számolom, hányadszor.
Ha valaki megkérdezi, hogy mi van a soraim elején említett fogattal, az bizony könnyűszerrel tartja a tempót a hátaslovakkal. Mindez Késmárki Sándor hozzáértését dicséri, aki két kiváló, nagytermetű lipicai félvér lovával rendszeres résztvevője fogatversenyeknek is. A mostani túrát mosolyogva tudja be a következő hétvégén sorra kerülő verseny edzésének. Némely kisebb kitérőtől eltekintve a fogat ugyanazon az útvonalon halad, mint mi, lovasok, így aztán a megfáradt vagy elcsigázott, nyeregben ülő „firkászok” egy-egy szusszanásnyi szünetben könnyen hűsítőhöz juthatnak. Az első napra betervezett „lightosabb” útvonal nagyjából 30 km. Vezetőnk, Tamás siet megnyugtatni bennünket, hogy ha nem volna elég, még egy „tízest” könnyen hozzátoldhatunk. Nagyjából a harmadik órában járva ezt köszönjük, de most nem kérjük. Így is a pilledtség látszik a csapat puhányabb tagjain. Mióta Kelevízről elindultunk, erdei utakon haladunk. A civilizáció nyomaival sem igen találkozunk, leszámítva, hogy sikeresen átszeljük a forgalmas 61-es utat. Így aztán üdítőleg hat, mikor messziről feltűnik egy falu. Nem sejtjük még, hogy mielőtt odaérünk, át kell kelnünk a Rinya patak egyik ágán, amely beerezi Somogy ezen vidékét. A meglepetés akkor ér bennünket, amikor az erdőből kikanyarodva odaérkezünk a kissé mocsaras, sásos, nádas patakhoz. Vezetőnk figyelmeztet, hogy a sok eső miatt most a szokásosnál magasabb lehet a gázló szintje. Cuppogunk a sárban előbb bokáig, aztán csánkig, majd csaknem hasig merülnek a lovak a vízbe, míg átgázolunk a túlsó oldalra. Hja, kérem, ez is a lovas túra élményei közé tartozik! Megköszönöm Sívának az együttműködését. Rutinos, tapasztalt ló, nem ideges, nem kapkod, a mély, sáros vízben lábait jól megvetve szinte kitapogatja magának az utat. Fegyelmezett, végig jól kezelhető, csakúgy, mint a társai. A fogat nem sokkal messzebb szintén sikerrel küzd meg a tengelyig érő sárral. A lápból kikeveredve beérünk Kozmapusztára, ahol elhaladunk a gyönyörűen karbantartott és hotelként üzemelő Hertelendy Kastély mellett. A délutánba nyúlik, mire megérkezünk végállomásunkhoz, Segesd, Felsőbogát pusztára. Lovaink itt töltik az éjszakát egy mezőgazdasággal foglalkozó vállalkozás istállójában, mi pedig a közeli Somogyszobon, a Mocz magánerdészet Hársfa fogadójában szállunk meg. Igényesen kialakított komplexumot találunk itt, meghitt, csendes természeti környezetben. A falakon trófeák, légkondicionált zuhanyzós szobák, szíves vendéglátás, kitűnő konyha, amely tekintettel van a társaságunkba tartozó vegetáriánusok igényeire is.
Másnap bő 40 km-es etap vár a társaságra. Nagy az izgalom, hiszen Tamás elmondta, hogy dámvadas területen fogunk átmenni. Márpedig a dámok násza, a barcogás épp ebben az időben zajlik. Vajon találkozunk-e velük, jár mindegyikőnk fejében. A terep ezen a napon is hasonló szépségeket rejt. Kellemes erdei utak, bőséges víz és kiadós vágták a gyönyörű októberi napsütésben. A vadak talán megneszelték, hogy jövünk, vagy csak nem akarnak velünk találkozni? A nagy élmény, lóhátról látni egy barcogó dámot, egyelőre elmarad. A lovaglás élményéből mindez semmit sem von le. Jócskán elmúlik dél, mire megérkezünk az ebéd, pontosabban a piknik helyszínére a Studinka emlékházhoz, Petesmalomba. Itt egy 14 tóból álló, 170 hektáros tórendszer van, amely az ország egyetlen vidramenhelyének, a Vidra Parknak is helyet ad. Elcsodálkozunk a festői tájon, a tó partján egy, a víz fölé nyúló filagóriában ebédelünk, a konyha megint osztályon felül teljesített. A másfél napos lovaglás után jólesett egy kicsit megpihenni. A mai úti célunk, Nagysallér nincs innen messze, ezért a délutánt a közeli erdők felfedezésével töltjük. Esélyt adunk magunknak, hogy mégiscsak találkozzunk a barcogó dámokkal. Fel is fedezünk néhány elhagyatott barcogógödröt, de a hőn áhított találkozás, úgy látszik, ma nem jön össze. A Lábod és Rinyabesenyő között található Nagysallérban a SEFAG vadászházában szállunk meg, természetesen fenséges vadételt eszünk vacsorára…
A túra eredeti végcélja a harmadik napon Barcs és a Dráva, amely nyugodt tempóban elérhető. Mi a szűkös időbeosztás miatt most Csoknyavisontáig teljesítettük ezt a távot. Mindez nagyjából hasonló távolság lelovaglását jelenti, mint az előző napokon. Egy igazi tereplovasnak a ragyogó idő és a kitűnő homokos talaj, a rengeteg víz megunhatatlan élményeket nyújt az erdőn-mezőn lovagolva. Mindez sokadszor leírva azonban talán már kissé unalmasnak tűnhet. Maradjunk tehát annyiban, hogy mind a lovak, mind a terep csillagos ötösre vizsgázott ezen a napon is, külön kiemelve a fáradhatatlan és szorgalmas fogatlovak nem mindennapi teljesítményét. Az utolsó éjszakát Alexandra pusztán, a SEFAG másik vadászházában töltöttük, újabb fenséges gasztronómiai élményekkel gazdagodva. Összességében is elmondható, hogy ezen a vidéken mindenütt nagyon szívesen látják, sőt várják a lovas vendégeket. A lovas turizmus tehát egy újabb színfolttal gazdagíthatja a térség turizmusát, amelyet jó szívvel ajánlok minden hazai lovasnak. Érdemes kipróbálni.
Mivel is lehet befejezni egy ilyen élménygazdag lovas kalandot? Nyeregbe magyar, és ismerd meg hazádat! Reményeink szerint hamarosan a GPS alapú lovas túraútvonal-hálózat kiépülésével erre mindenkinek lehetősége lesz. Somogyban a lóval érkező nyitott kapukat talál!